"Elérni az emberekhez és segíteni rajtuk nagyobb elégedettséggel tölt el, mint bármi, amit valaha is csináltam!"

A Naplóba most írok utoljára. Ezentúl a blogban lesznek bejegyzések, mert így mindig látható a friss bejegyzés, hozzá lehet szólni bárkinek a témához és a címkék segítségével átláthatóbb az egész.

Igyekszem folyamatosan írni Eszter fejlődéséről , de mivel egy lassú folyamatról van szó, így egy-egy mérföldkő között az aktuális történéseket és gondolataimat írom majd le.

Szeretném, ha ez a weboldal minél több hasznos információt tudna nyújtani azoknak a családoknak, ahol tartósan beteg, SNI és fogyatékkal élő gyereke(ke)t nevelnek. Örömmel venném, ha megírnátok nekem, hogy milyen információkat hiányoltok még, milyen témára lenne szükség, amiről beszélni kell, vannak ötleteim, de szívesen fogadom másokét is.

A jövőben szeretném megújítani a linkeket is, hogy kicsit átláthatóbb legyen az egész, külön szerepeljenek az alapítványok és külön az egyes terápiák, külön  lesznek a nem csak speciális családokat érintő dolgok. Elsősorban persze a súlyosan fogyatékos és halmozottan sérültekről szeretnék információkat nyújtani (mivel ebbe a csoportba tartozik a kislányom is) , de az Olvasósarokban mindenféle cikk előfordul majd és a linkek között is találhat mindenki hasznosat, akinél enyhébb eset áll fenn vagy nem érintett, csak érdeklődő.

Mivel elsősorban a gyermekem fejlesztése a fő feladatom, így a honlapra a szabadidőmből tudok áldozni , nem egyik napról a másikra lesz készen az oldal, hanem folyamatos csiszolgatással javítok rajta, ahogy időm engedi.

Köszönöm azoknak ,akik kitartó türelemmel várták az oldal megújulását és nap, mint nap benéztek, benéznek ide. Bízom benne, hogy Eszter honlapja eléri a célját és sok olyan családnak tud segíteni, akik sehonnan nem kapnak átfogó információt és segítséget. Úgy gondolom, ha csak egy családnak segítek ezzel ,már nem volt hiába a befektetett munka.

2007-ben sajnos nem voltak elérhetőek számunkra azok az információk, amik ismeretében sokkal hamarabb és tudatosabban tudtunk volna lépni. Hiszek abban, hogy semmi sincs véletlenül, minden okkal történik és ha akkor nem így alakulnak a dolgok, most nem lenne ez az oldal sem, nem tapasztaltam volna meg annyi mindent, nem tudnék a fogyatékosságról és az egyes betegségtípusokról annyit és nem érezném a súlyát annak, hogy átadjam a lehető legtöbb és leghasznosabb információt a hasonló élethelyzetbe került családoknak.   

Rengeteg jó embert ismertem meg az évek alatt, akik szintén küzdenek a gyermekük életének jobbításán és üzenem azoknak, akik még ezután kerülnek bele ebbe a körforgásba, hogy fel a fejjel, az élet így is szép tud lenni! Egy másfajta közösség tagjai lesznek , akik szinte olyanok, mint egy nagy család, ahol a nehézségek ellenére sem tűnnek el a nevetések , a vidám percek, a kalandok. Igyekezzünk a jóra koncentrálni, mert a rossz lehúz és nem visz előre! Az a bizonyos pohár félig van így is , úgy is, akkor ne azt nézzük, hogy miért nincs tele, hanem azt, hogy de jó, hogy nem üres!

Minden családnak, ahol különleges gyermeket nevelnek kívánok nagyon sok örömet és sok apró és nagyobb csodát!