"Elérni az emberekhez és segíteni rajtuk nagyobb elégedettséggel tölt el, mint bármi, amit valaha is csináltam!"

Egyik nap szóba került a pénzgyűjtés. Nem értik páran, hogy miért nem gyűjtünk Eszternek , úgy, mint néhány éve, a médián keresztül.

Hol is kezdjem? 

Talán ott, hogy a média egy nagyon veszélyes dolog. Az emberek életét szempillantás alatt tönkre tudja tenni és persze egy szempillantás alatt fel is tud emelni. A médiában semmi sem az, aminek látszik. Akkoriban sem én kerestem, hanem csak ránk talált a lehetőség. Nem szeretném részletezni így nyilvánosan, hogy mit is jelent ez, a lényeg, hogy mást mondanak és más a valóság.

Manapság ez fokozottan igaz. Az újságíróknak addig vagy érdekes, míg hírértéked van, nehogy azt hidd, hogy valóban az érdekli őket , hogy Kiss Jancsika vagy Nagy Rozika milyen fejlődésen fog keresztül menni egy terápia vagy egy műtét  hatására. Míg Jancsika vagy Rozika lábadozik, alakul, javul az állapota, gyógyulgat és fejlődik, addig már rég egy újabb szegény beteg gyerek van terítéken. Jobb esetben egyszer még talán érdeklődnek,  a gyerek hogyléte felől, rosszabb esetben ( valóban rosszabb ? ) soha nem hallasz többé róluk. Én csak azt tudom, hogy mikor belekerültünk ebbe a gépezetbe, csak özönlöttek az önként jelentkező újságírók és még a csapból is az Eszternek gyűjtés folyt. Három nap folyamatos telefoncsörgést bírtam elviselni és megkértem szépen az újságírókat, hogy már ne akarjanak ők is kijönni riportot csinálni, mert ami lényeges volt ( sőt, ami nem annyira, azt is ), leírták már és inkább majd akkor nézzenek be, ha már hazajöttünk és láthatjuk a kezelés hatását. Megsértődtek. Azóta sem hívott fel egy sem, hogy mi van a kis Eszterrel, milyen eredménye lett a kezelésnek, hogy alakult azóta az élete...?! Nekem őszintén szólva  nem hiányzik, a lányomnak meg még úgysem. Azóta több családot megismertem és bizony mások is hasonlóan jártak, míg a média akarta, hogy szerepeljenek, addig nyomták őket mindenhol és amint egy felkapta őket, jött a többi is. Mindenkit beengedtek és mindenkiben a jó megmentőt látták , később ráébredtek, hogy legközelebb csak akkor vették őket elő, ha volt az országban egy hasonló eset és hirtelen elő lehetett szedni egy hasonló nyulat a kalapból. A sajtó megrág és kiköp. Ha ezt el tudod fogadni, akkor vágj bele. Ha nem akarsz a privát szférádba engedni idegeneket, akkor kijelölheted a határokat, de tudd , nem leszel népszerű vagy kihagyod az egészet az életedből. 

Könnyen beszélek, mert Eszter a körülményekhez képest jól van. Egy percig sem állítom, hogy ha úgy hozná a szükség, akkor nem vállalnám be az egész cirkuszt. Ha egy sürgős műtétre lenne szükség vagy egy életmentő gyógyszerre, akkor gondolkodás nélkül belevágnék, de amíg nem így van, meghagyom másoknak ezt a lehetőséget.

Ha találnék olyan alapítványokat, rendezvényszervezőket , akik segítenének Eszternek egy folyamatos rTMS terápiát folytatni , annak nagyon örülnék. Hiába a rengeteg alapítvány , hangzatosabbnál hangzatosabb nevekkel, nem segítenek vagy nem úgy, ahogy kellene. Ezért is csinál egyre több szülő saját alapítványt a gyereke nevére, mert így közvetlenül az a gyerek van támogatva és nem még másik 100 papíron persze, mert a valóságban nem így van, az pedig marhára nem segítség egy sérült gyereknek, hogy kap pl. két csomag színes ceruzát, mikor először is azon dolgoznak, hogy fogni tudjon a gyerek rendesen, miért nem inkább egy terapeutának fizet ki egy-két alkalmat?!  Mindettől függetlenül itt az oldalon is kiteszek majd pár Alapítvány linket, akiket esetleg érdemes lehet megkeresni. Nem ellenőrzöm le az alapítványokat, mert erre nincs megfelelő eszközöm ,sem időm , szóval ne úgy vedd, hogy ez vagy az 100 %- ig megbízható vagy rendes. Semmi több, mint egy lehetőség, a többi pedig majd elválik. 

A médiához még annyit hozzáfűznék, hogy szerinted miért nem hallasz olyat, hogy XY-nak fél évi lovasterápiáját álljuk, ha összegyűl a pénz, kedves hallgatók vagy nézők?!  Mert az nem sikk, minél nagyobb az összeg vagy minél nagyobb a család baja, annál jobb, mert arra felkapják az emberek a fejüket, akkor már segítenek .

A legtöbb embernek fogalma sincs, hogy milyen is egy olyan család élete, ahol beteg gyermek van. Látnak valamit, de nem látnak bele teljesen, úgy ahogy senki sem lát bele teljesen egy másik ember életébe. Nem az ő hibájuk , hogy nem tudják , mert honnan kellene tudniuk?! Nekünk kell elmondani, hogy milyen az életünk, mi segítség és mi nem az.

Itt az oldalon van egy olyan menüpont, hogy Ha segíteni szeretnél , amiben leírtam néhány lehetőséget, de mindet nem lehet, hiszen családonként változhat a dolog. Azt hiszem ki kell egészítenem azzal, hogy nekünk személy szerint mi jelent segítséget,mert ott csak általánosságban írtam néhány támpontot és ránk néhány nem is érvényes, mert hál' Istennek megoldott.