"Elérni az emberekhez és segíteni rajtuk nagyobb elégedettséggel tölt el, mint bármi, amit valaha is csináltam!"

Eszter betöltötte a harmadik évét. Szűk családi körben ünnepeltük a születésnapját. Minden kedvenc ételét elkészítettük,aminek különösebben nem tudott örülni,mert erős fogzási fájdalmai voltak  . Másnap viszont végigette az étlapot,aminek nagyon örültünk,mert egyébként roppant válogatós és alig eszik valamit a tejpépen kívül. Volt  húsleves-amit újabban kezd megszeretni-, szabolcsi töltött káposzta – ez az első számú kedvence- ,fasírozott és sült hús majonézes salátával-ebből nem nyerte meg a tetszését a majonézes cucc – és Tiramisu volt a desszert,amit nem bír abbahagyni. Idén már ránézett a gyertyákra is,de inkább csak a szeme sarkából figyelgette.

Visszagondoltam a kezdetekre és megállapítottam,hogy rosszul mértem fel a dolgokat anno. Fél éves korában még egy orvos sem látott arra esélyt,hogy Eszter valaha cselekvőképes lesz,egy élete végéig fekvő,minden téren ellátásra szoruló gyerek képét vázolták fel,aki nem fog soha járni,beszélni és tenni bármit is önállóan. Akkor még azzal áltattam magam,hogy dehogynem,három évesen már járni fog és talán pár szót is fog tudni mondani. Aztán telt-múlt az idő és egyre többet tudtam meg Eszter betegségéről ,egyre inkább elhittem az orvosoknak,amit mondtak.,és már én is úgy láttam,hogy Eszter tényleg nem fog tudni - még 10 vagy 20 évesen sem - csinálni semmit...de eljött egy pont,mikor eldöntöttem,hogy nem foglalkozom a szakirodalommal és a szakvéleményekkel csakis Eszterrel és az ő igényét fogom figyelembe venni. Már nem sürgetem az időt,csak élvezem a pillanatokat. Igyekszem mindenben a jót látni. Eszter pedig többre képes már most,mint amire számítottunk. Nem tudom,hogy mit hoz a jövő,de amíg bírom erővel azon leszek,hogy Eszter tovább fejlődjön és felnőtt korára képes legyen az önellátásra. Most pedig élvezem azt,amit lehet : mivel olyan ,mint egy picibaba,így kitolódik a babázós korszak az életünkben,engedi,sőt kéri ,hogy ölbevegyem ,hogy simogassam,puszilgassam,játsszak vele. Ha egy átlag három éves gyereket megnézünk,akkor láthatjuk,hogy ők már nagyon függetlenek tudnak lenni,szeretnek elmászkálni és nem egy helyben ülni,nem tűrik a babusgatást és bizony erősen dacolnak a világgal. Ez a természetes,de ha már nekünk ebben nem lehet részünk,akkor lássuk meg a jó oldalát is,nem igaz? Szóval élvezem,hogy Eszter még baba,ennek csak egy hátránya van,hogy nagyon fáj a hátam,mert azért van már súlya rendesen ;-)

A minap azt kérdezte valaki,hogy mivel tud többet Eszter most három évesen,mint mondjuk egy évesen és bizony elgondolkodtam,hogy hogyan is tudnám megértetni másokkal,hogy nálunk nem úgy zajlik a fejlődés,mint egy egészséges gyermeknél. Mert mit is csinál egy egészésges gyermek? Először nézeget,grimaszol,nyúlni kezd dolgokért,megfog dolgokat ,bevesz mindent a szájába,babanyelven beszél, kúszik,felül,mászik,kapaszkodik és feláll,elindul ...végül jár és beszél,mindezt szinte észrevétlenül teszi pár hónap leforgása alatt,de mégis el lehet különíteni az egyes szakaszokat egymástól. Eszternél minden ilyen lépcsőfok egy hegy,nagyon lassan lehet felkapaszkodni rá,és bizony vannak csúnya visszaesések is.Mire megtanul valamit ,az több hónapot vesz igénybe,a tökéletesítése pedig újabb hónapokat. Egy évesen már megforult mindkét irányba,bár inkább hasra szeretett fordulni,mert hanyatt utált lenni,kúszni is tudott segítséggel,figyelte az arcunkat,aztán másfél évesen elkezdtük gyógyszerezni az epilepszia miatt,két évesen már nem csinált semmit,nem nézett ránk,nem érdekelte semmi,nem fordult ,nem kúszott csak ha segítettünk neki,és akkor is nehezen. Most három évesen már hanyatt szeret lenni,vagy a székében ülve,hasra nagyon ritkán fordul,de ha hasra fektetjük,akkor rögtön megfordul hanyatt,kivéve alvásnál,mert az mai napig megmaradt,hogy hason alszik el. Figyel a hangokra,az emberekre,nagyon sok szót megért,ha jó passzban van,akkor követi az utasításokat,mondja a szavak kezdőhangját,nyúl a tárgyakért,ököllel megfog tárgyakat,szájához emel tárgyakat,belecsap a labdába,ugrándozik fürdésnél és játéknál,sokat gagyog babanyelven,kiharcolja,amit akar,”rosszalkodik”,állni és ülni akar,ami nem mindig sikerül,de próbálja csinálni,időnként teljesen egyenes háttal,felemelt fejjel ül,egyenesen áll,rendesen a talpán és nem gömbölyíti be a lábfejét,máskor még arra sem lehet rávenni,hogy ránk nézzen,inkább elfordítja a fejét. Mivel tud többet most,mint két évvel? Sokkal és mégis kevéssel,attól függ honnan nézzük és mihez viszonyítjuk.

Ennyit mára.


Folyt. köv.