Újra itthon
2009.10.03. 19:13
Több,mint egy hónap távollét után végre itthon vagyunk! Eszter már nagyon jól viseli a kiruccanásainkat,neki mindegy hol vagyunk, csak vele legyek .
Voltunk rokonlátogatóban,amit nagyon élvezett,mivel ő volt a középpontban és mindenki szeretgette. Utána Miskolcra mentünk rehabilitációra,ahol mindenki csak ámult,hogy mennyit változott Eszter. Tavaly nagyon látványos fejlődést eredményezett nála,amit az idén annyira nem veszek észre,mivel hónapok óta folyamatosan javul az állapota és fejlődik. És ez az ami számít!!!
Olyan akarattal és kitartással küzd,hogy az hihetetlen. Nem hiszem el,hogy nem fog tudni járni, sem beszélni,mert ránézek és az elszántságából merítem a hitet,hogy képes lesz mindenre. Az idei év leges legjobb híre az volt,mikor Miskolcon közölték velem,hogy elmúlt Eszter epilepsziája!!!!! Nagyon örülök,azt ki sem tudom fejezni,hogy mennyire,hiszen innentől kezdve még ez sem fogja hátráltatni a fejlődésben,és szuper,hogy lezárhatjuk ezt a fejezetet az életében!
Egyenlőre még szokjuk,hogy itthon vagyunk,és vissza kell rázódnunk a régi kerékvágásba. Most nehéz vele elfogadtatni,hogy nem tudok minden percben vele lenni,mert egyéb teendőim is vannak. Itthon vár rám a házimunka is ,amellett,hogy vele is kell foglalkoznom,de ő szeretné,ha kisajátíthatna,aminek elég intenzíven hangot is tud adni. Sétálni nagyon szeret,igaz itthon nem jut olyan hosszú idő a sétákra,de azért mindig megyünk. Jó látni,ahogy figyeli a környezetét,már nem csak néz bele a vakvilágba,hanem próbálja összerakni a dolgokat a fejében. Nagyon nyugodt és csendes a séták közben,végre elmehetek vele akárhová anélkül,hogy ordítana vagy türelmetlenkedne,ha esetleg útközben meg kell állnunk valahol. Főleg azokat az utcákat szereti,ahol nagy a forgalom.
Az étvágya is javult végre és újabb kajákat is elfogad,így szedett is magára egy kicsit. Nem hízott sokat,de nagyon nagyot nőtt,még nekem is feltűnt,pedig én állandóan látom,aki pedig ritkán látja rácsodálkozik,hogy mekkora lett. Hosszra is és súlyra is a korának megfelelő.
Az őssejt-botrány ellenére azt mondom,hogy nagyon jó,hogy kijutottunk,mert elég nagy javulást hozott az elmúlt néhány hónap.Köszönöm a segítőkész embereknek,hogy lehetőségünk nyílt rá,hogy Eszter is részt vegyen egy őssejt-kezelésen! Hozzáteszem Esztert továbbra is tornáztatjuk,fejlesztjük minden elérhető eszközzel,és ezek is nagyon fontosak,mert így adunk meg minden esélyt arra,hogy élhető élete legyen!
|