"Elérni az emberekhez és segíteni rajtuk nagyobb elégedettséggel tölt el, mint bármi, amit valaha is csináltam!"

Már nagyon régen nem írtam ide.Kissé felpörögtek az események és lefoglalt sok minden.
Lázas készülődésben vagyunk,mert Eszterrel 7-én megyünk Kijevbe egy őssejt-kezelésre.Egy kissé ideges vagyok miatta,jó lenne már túllenni rajta.
Idén nyáron nem sokat leszünk itthon,mert Kjev után még egy hónap rehabra is megyünk,ezzel is elősegítve a gyógyulást.
Igazából most ezenkívül semmi újdonságot nem tudok írni,majd bővebbet,ha hazajöttünk.
Szeretném megköszönni mindenkinek,aki hozzájárult valamilyen módon ahhoz,hogy kipróbálhatjuk ezt a lehetőséget is.Hangsúlyozni szeretném,hogy ez nem csodagyógymód,amitől Eszter biztosan meggyógyul,hanem egy a sok lehetséges javulást hozó kezelések közül.Nagyon sok embernek segített,de olyanok is vannak,akiknél még egy apró változást sem hozott.Természetesen bizakodunk,de tisztában vagyunk azzal is,hogy esetleg nem segít,viszont ha nem próbálnánk meg,mindig ott lebegne előttünk,hogy ezt még meg kellett volna próbálni.Bizakodunk már csak azért is,mert Eszter így is fejlődik,csak nagyon lassan,talán ez ad neki egy plusz lökést,hogy látványosabb fejlődésben lehessen részünk.A célunk az,hogy Eszter valaha egy önálló és önellátó élemódot tudjon folytatni.Ne szoruljon állandó segítségre,meg tudjon tenni bármit,amit egy egészséges ember is.Addig nem állunk meg,míg nem tud beszélni,járni,önállóan enni,öltözni,játszani…stb.Hosszú még az út előttünk,de menni kell előre,és hiszem,hogy ő meg is tudja majd tenni az imént felsoroltakat!