"Elérni az emberekhez és segíteni rajtuk nagyobb elégedettséggel tölt el, mint bármi, amit valaha is csináltam!"

Valamelyik nap írtam egy hosszút és mikor leokéztam eltűnt az egész.Másnap megint írtam és ugyanígy jártam,harmadjára talán felkerül amit írok,bár amit akkor írtam volna,már nem tudom leírni.

Többször felröppen a hír,hogy már nem gyűjtjük a kupakokat.Nem győzöm cáfolni.DE IGEN,MÉG GYŰJTJÜK!!! Ha majd nem fogjuk,akkor igyekszem mindenkit tájékoztatni róla.Kérem,ha valaki nem biztos benne,hogy gyűjtjük-e még ,ne az ismerősét kérdezze,hanem engem(a telefonszámom megtalálható a kihelyezett plakátokon is,itt a honlapon is) hívjon fel! Nem tudom,hogy rosszindulatból fakad-e ez a "pletyka" vagy csak tudatlanságból,remélem az utóbbi.Az összegről(amit a kupakokért kapunk) is több varáció kering,ezuton tudatom mindenkivel,akit érdekel,hogy 50 Ft-ot kapunk egy kiló kupakért,akinek van kedve lemérheti,hogy egy kiló kupakba hány darab kerül,meg fog lepődni és nem lesz kérdéses,hogy vajon meddig gyűjtjük még.Mennyiségre soknak tűnik,de nem kapunk érte sokat,és még az útiköltség is lejön belőle,mert nekünk kell odaszállítani és nem úgy jönnek érte.Közel egy éve kezdtünk el gyűjteni Eszternek és a kupakokkal,az adományokkal együtt is a szükséges összeg egyötöde jött össze.Ennyit szerettem volna írni azokra a kérdésekre válaszként,amiket senki nem mer nekem személyesen feltenni és közszájon forog egy csomó butaság.

A másik téma hasonlóan sokakat foglalkoztat,de nem hiteles információkhoz jut az,aki a szomszédjának az ismerőse által  tájékozódik Eszter állapotáról. Megpróbálom elmesélni,hogy mi újság volt és van Eszterrel.
Leszámítva azt a súlyos dolgot,ami élete első pár napjában történt vele Eszter nem egy beteges gyerek,hála Istennek,hiszen majd két éves és két megfázáson kívül még semmi baja nem volt.Remélem,most nem kiabáltam el magam.Nagyon lassan fejlődik,ha egészséges(nem sérült) korabeli társaihoz hasonlítjuk,de ezt nem tesszük,igaz?!Magához képest sokat fejlődött már eddig is és ha ennyire akar,akkor fog is még nagyon sokat.Mit értek a fejlődése alatt?Az orvosok,akik látták a leleteit,azt mondták,hogy olyan súlyosan károsodott az agya,hogy nem fog tudni soha járni és beszélni sem.Hosszú hónapokig nem is csinált semmit.Öt hónapos koráig napi(24 órát értve) 5-8 órát volt csendben,a többi idő alatt csak sírt,bármit csináltunk.Közeli ismerőseink tanusíthatják,hogy ez nem túlzás.Kibírtam és ma már csak mosolygok,mikor akkori kimerült,(gyermekkel a kezemben) ülve alvó magamra gondolok.És tény,hogy nem hat meg annyira,mikor ismerőseim panaszkodnak nyűgös gyermekükre,akik a fél délutánt „végighisztizik”.Nem vagyok kőszívű,félreértés ne essék!De előszöris a gyerek nem azért sír,mikor pici,mert hisztizhetnéke van,valamit jelezni akar,valami nincs rendben.A szokásos köröket lefutva(nem éhes,nem szomjas,nem pisis,nem kakis,nem fázik,nincs melege,nem zsibbadt el a karja…stb) hajlamosak a hisztis jelzőt rásütni a csöppségre,pedig lehet,hogy fáj valamije(hasa,fogínye és igen a feje is fájhat!) vagy egyszerűen csak anyut akarja,mert fronthatás van és nem tud megnyugodni,bár nem tudja,hogy mi baja van pontosan,csak azt tudja,hogy anyunál jó neki.Nem könnyű higgadtnak maradni,mikor a gyerek egész nap rajtunk akar lógni,mert különben sír,hacsak 5 percre is letesszük,nem is sikerül mindig,de érdemes néha beleképzelni magunkat az ő helyzetébe.Harmadszor pedig azért is nem hat meg annyira a fél délutánt nyűgösködő gyerek,mert mindezt egy olyan többségében nyugodt és csendes,jól alvó,jól evő gyerek szülője mondja nekem!!!(akinek 5 hónapig se éjjele,se nappala nem volt),akinek ezek a „hisztis” napok egy hónapban max. 3-5 alkalommal fordulnak elő az életében.Lehet rám követ dobálni,de így érzek és kész.
Tehát az első öt hónap horror után valamivel nyugodtabb napok jöttek nálunk is.Még mindig sokat sírt az átlaghoz képest,de éjjel már szépen aludt,így én is és jobban bírtam a sírós nappalokat.Mindig is hason tudott csak aludni,ami sokszor nehzítette meg az életünket.Például mikor babakocsival mentünk,akkor is csak hason volt hajlandó elmaradni és mindig döcögős részeken kellett menni,mert a sima terepen sírt.Sokszor tréfálkoztam vele,hogy vajon mit gondolhatnak az emberek,hogy biztosan olyan csúnya,hogy nem merem hanyattfektetni.A gond akkor volt,amikor már kinőtte a babakocsit és nem tudtuk belehajtogatni sehogy,vettünk egy másikat,amit több pozícióba lehetett dönteni és ülhetett is volna benne.Igen ám,de ha elálmosodott,akkor rohanni kellett haza vele,mert hanyatt nem tudott aludni,hasra meg nem tehettük benne,mert olyan volt a kialakítása,hogy akkor pont a hasa alatt volt egy gödör.Próbálkoztunk összehajtogatott törülközővel kibélelni a megfelelő helyeken,így működött egy darabig,de aztán ezt is kinőtte,kénytelenek voltunk rendesen beletenni a gyereket,ami neki sehogyan sem tetszett.Gondoltuk,majd megszokja egy pár alkalom után,hát nem.Kölcsönkaptunk egy harmadik babakocsit,amiben viszont nem lehett elfektetni,de meglepő módon szeretett benne ülni.Mai napig ez a favorit.
A fejlődés ebben az esetben a következöket jelenti: 1) eleinte ki sem nyitotta a szemét a kinti fényen,ha megfordítottam hasról,hogy láthassák,akkor becsukta a szemeit és mindenki azt hitte,hogy alszik.Később hozzászokott a fényhez,ez a később 15 hós kora körül volt Manapság is hajlamos erős fénynél pilla alól nézelődni,de már tényleg csak erős fénynél,mikor mi is hunyorgunk. .2) hanyattfekve állandóan feszengett,olyan látvány volt,mintha fel akart volna ülni és ezt is gondolta mindenki,de én tudtam,hogy ez csak a feszességéből adódik(gyógytornászunk felvilágosított,nem magamtól voltam olyan okos),néha még ma is csinálja,de közel sem olyan gyakran,mint régen.3) állandóan tátogott,amire azt hitték,hogy ásítozik,persze ez sem az volt,aminek látszott,a tátogás még most is meg van,remélem egyszer elmarad.4) Már nem csak a döcögős út jó neki.Időnként elég érdekesen néztek az emberek,hogy a szép sima út helyett,letértem a babakocsival az út szélére és ott közlekedtünk és láss csodát csend volt.Minden gödör,minden rázós rész ajándék volt.Ma már mindegy hol megyünk,csak guruljon a kocsi.5)17 hós kora óta élvezi a babakocsikázást,mert mostmár kezdi érdekelni a világ és nézelődik.Már nem fél az idegenektől,ha hozzászólnak,hanem néha még mosolyog is vagy gőgicsél nekik.Azelőtt rá se lehetett nézni,mert ha hozzászóltak vagy ne adj Isten hozzáértek,akkor vége volt a lelkibékéjének és hatalmas ordítással jutatta tudomásukra,hogy hagyják lógva.Ezek az „apró” fejlődések,amik csak a babakocsis utazáshoz kapcsolódnak.Az autósat nem részletezném,mert gyengébb idegzetűek nem bírnák ki.Elég legyen annyi,hogy egy hónapja úgy nyomjuk az autós közlekedést,ahogy azt kell.Babaülésben,okosan nézelődve és esetlegesen elaludva!!!Babazene és Scorpions nélkül sehova sem megyünk.
Ennyi tehát az utazáshoz köthető fejlődés.A másik nagy fejlődési terület az etetéshez köthető.Eszter sosem volt nagyevő,ezáltal mindig olyan kis formás baba kinézete volt.Nagyon sokáig csak cumisüvegből evett. Rengetegszer félrenyelt,de végül megtanult cumisüvegből enni,anélkül,hogy a frászt hozta volna rám.Szigorúan csak a tápszert fogadta el még tíz hósan is,őt nem érdekelte a hozzátáplálási téma,hiába próbálkoztam szorgalmasan.Nem is ez aggasztott annyira,mint inkább az,hogy nem akart inni.Egyik napról a másikra semmilyen folyadékot nem akart elfogadni,egy az egyben kiengedte a száján az utolsó cseppig.Sem vizet,sem gyümölcslevet,sem teát,semmi folyadékot nem fogyasztott a tápszeren kívül.Minden trükköt bevetettünk,de hiába.Végül meggyőzött egy orvos,hogy ne foglalkozzak vele,mert úgy látszik elég neki a tápi,nincs kiszáradva,ha szomjas lenne úgyis jelezne és különben is mindig van napi 5-6 pisis pelus(de még milyen súlyuk volt,de mitől?).Oké,megnyugodtam,hogy rendben van ez így,majd ha már eszik szilárdat,akkor majd biztosan inni is fog.Hát,nem hogy szilárdat nem evett,de nem volt hajlandó semmit elfogadni,aminek egy kicsit is máz íze volt,mint a tápszernek.Azután jöttek a tápszerváltások és mivel nincs két egyforma ízű tápszer,amit különböző gyártó készít,így elfogadta,hogy egyszer ilyen íze van,egyszer olyan.Persze volt ami nem jött be és dobhattuk ki majdnem az egész dobozzal.Szorgalmas próbálkozásomnak és a különböző ízvilágú tápszereknek köszönhetően egyszercsak kicsiny lánykámat is rá lehetett venni,hogy pár kanállal egyen valami gyümipépet.Két variáció volt:vagy nem akart egy kanállal többet a hamiból,ilyenkor szájzárat kapott, vagy nem győztem lapátolni a szájába,mert annyira ízlett neki.Ennyit a napról napra növeljük az adagot új étel bevezetésénél témáról,nálunk ez mindent vagy semmit játszma volt.Mikor már kezdtem volna örülni,addigra mindig történt valami,ami miatt újból kellett kezdeni az egészet,mert napokig csak tápi kellett ismét.Így haladtunk lassacskán,egyet előre-kettőt hátra lépésben.Hozzáteszem ebben jelentős szerepet játszott és játszik ma is,hogy minden fogával rendesen megszenved.Végül egy nap úgy döntött,hogy nem kér tápszert többé.Pár nap próbálkozás után rá kellett jönnöm,hogy döntése végleges.Egyrészt örültem neki,hogy innentől kezdve eszünk minden mást(ha-ha),másrészt féltem,hogy most mi lesz az egyetlen folyadékforrása nélkül,ha továbbra sem akar inni.Persze újabb ízeket így sem fogadott el,így maradt az öt kedvenc hét napra variálása ,majd beköszöntött a tejpép korszak.Tejpépen kívül nem kért semmit,pá-pá kedvencek,pá-pá újdonságok-ide a pépecskémet,de csak azt az egy ízűt,amit úgy szeretek!Letörtem,mint a bili füle.Se nem eszik rendesen,se nem iszik.Az vígasztalt,hogy kanállal evett,nem használtunk már cumisüveget,amin minden orvos és nővér csodálkozott,mert az ilyen gyerekek többsége nem tud rendesen kanállal enni,mert nem tudják megfelelően szabályozni a nyelést.Végül minden elvemet feladtam,ami a nem adunk cukrozott,fűszeres,nem babáknak való ételt illeti.Most ott tartunk,hogy ISZIK,mégpedig pohárból(megjegyzem a fecskendős próbálkozás hozta meg az eredményt,amit sorstársak javasoltak) és ha jó passzban van,akkor még a zöldséges kaját is megeszi,csakis gyümölccsel,bezzeg a rakott kel az jöhet úgy,ahogy mi esszük,felnőttesen.Ha fogzás van,akkor képes 7!!! órát kihagyni két étkezés között,amitől ma már egyáltalán nem borulok ki és akkor is csak pépet fogad el,de már van három féle ízű favorit,azt azért már lehet variálni…Vannak napok,amikor gyönyörűen eszik,máskor két falat kajáért cserébe összekeni magát is teljesen,na meg a környezetét sem kíméli.Nehogy félreértés essék,amikor arról beszélek,hogy eszik,nem azt értem alatta,hogy odaadom a kanalat és beteszi a hamit a szájába,á attól még messze vagyunk,mint Makó Jeruzsálemtől,hanem én teszem bele a kis szájába és ha mégis arra vetemednék,hogy kanalat adok közben a kezébe,akkor szigorú felügyelet mellett(gyakorlatilag már kezdek bandzsítani,mert nem könnyű két ellentétes pontra figyelni egyszerre-értsd a szája és a keze) és csakis a gumis kanál jöhet szóba,mert azzal nem szúrja ki a szemét,miközben a száját keresi ott,időnként azért véletlenül be-be talál a szájába is.Maga az etetés min.fél órás procedúra,ha minden simán megy,akkor már böfizéssel együtt értve.Először is elkészítem a kajáját,belecsempészem az epigyógyszerét valamelyik kedvenc joghurtjába,a másik gyógyszert feldarabolom amekkorára kell(vettem gyógyszeradagolót,így már nem kell csak naponta egyszer bajlódni vele),bekészítem a vizet és mindezt egy tálcán odakészítem a szakállka(a bebújós a legjobb,de a tépőzárast is szeretem),a nedves törlőkendő és egy tiszta pelus társaságában.Első ránézésre azt hihetnénk,hogy valami ötcsillagos wellnesshotel lakosztályában szervírozták fel a reggelit.Ezután a gyereket az ölembeveszem és ráadom a szakállkát (ha gyógyszert vesz be vagy ha iszik,akkor még egy pelust is odakötök neki,biztos,ami tuti) és már ehetünk is.Néha harapja a fogára valót- egyébként már nagyon szépen meg tudja rágni a kaját,de ritkán akarja-máskor meg a legkisebb darab valamitől is ökölődni kezd,olyankor  egy kis turmixolás és már jöhet is a fincsi hami.A tablettás gyógyszerrel nincs könnyű dolgom,mert ha nem sikerül észrevétlenül lenyelnie(finom hamiba rejtve),akkor onnantól már nem lesz egyszerű eset,mert minden egyes falatot előbb kb.egy percig letapogat a nyelvével,ami nagyon muris tud lenni.Vettünk neki etetőszéket,olyat,ami a lehető legjobban hátradönthető ,de a gyógyszeres evés csak ölben lehetséges,a többi esetben ül benne,mint egy kiskirály.
Egyéb fejlődése: sokat nevet,mosolyog,egyre többet győgicsél,nagyon huncut és mivel többen kérdezték,hogy rendesen nől-e,itt jegyzem meg,hogy rendszeresen mérik és korának megfelelő súlyban is és hosszban is(bár súlyban azok a babák is koruknak megfelelőek,akik ducibbak az átlagnál,mert elég széles skálán mozoghat ez az érték).Egyre több szót megért.Nyúlni mostanában kezd,de nem mindig és nem is fog meg semmit,csak ha mi adjuk a kezébe és akkor is előbb bele kell varázsolni,mert még mindig gyakran ökölben van a keze,bár mostmár inkább csak akkor,ha megfogjuk neki,mert nem akarja,hogy beletegyünk valamit.Nyugalmi helyzetben és alváskor többnyire nyújtva vannak az ujjai.Mostanában kezdett el ismerkedni a bébitornázóval,ez már a negyedik próbálkozásunk volt,eddig félt tőle,most meg már ütögeti és mosolyog neki.Nagyon szeret ülni az ölemben,de ezt még nem szabad neki sokáig,mert nem bírja el magát,bár egyre hosszabb ideig megtartja a kis fejét.Néha megfordul,inkább hasról hátra,vissza nem megy még neki annyira.Ha kúszatják elég szépen kúszik,de magától nem nagyon aktivizálja magát.Szereti a furcsa,nem szokványos zajokat,a mondókákat,az énekeket,bizonyos zenéket-utóbbiakat bármikor felismeri és majd elrepül,úgy örül.Egy hónapos kora óta Scorpions rajongó,ezt úgy értem,hogy amikor nagyon sírt (és akkoriban még nagyon!),akkor betettük a Scorpions lassú számos CD-jét és varázsütésre elhallgatott.Persze ez sem működött mindig,de legtöbbször bevált.Mai napig varázsereje van,mert ha meghallja megnyugszik.Ilyen varázsereje van még a BEBE TV-nek,ami legnagyobb bánatomra nekünk nincs,de a nagymamánál igen.Végülis oda is kell csodaszer,nem?!Van egy nagyon helyes kis Tanulókutyusa is,amit nagyon szeret,ha meghallja a mondókákat vagy a dalocskákat,amit a kutya mond,akkor szinte repes örömében.Ezt a kutyust mindig visszük magunkkal,akárhová megyünk.
Hát ennyi jutott eszembe.Sokan kérdezték ismerőseinktől,hogy mit tud már az Eszter és mennyit fejlődött,de erre ők nem nagyon tudnak válaszolni,mert mint látható ez a tudás és fejlődés az ő esetében nagyon viszonylagos.Ha valaki többet szeretne megtudni róla,keressen meg telefonon vagy e-mail-ben vagy akár itt a vendégkönyvben is lehet kérdezni,illetve az utcán is összefuthatunk olykor-olykor.