"Elérni az emberekhez és segíteni rajtuk nagyobb elégedettséggel tölt el, mint bármi, amit valaha is csináltam!"

Ma nagyon jó napom volt.Eszter annyira ügyes kislány,jó látni,hogy próbálkozik és akar csinálni valamit.Nem adja fel,ha valami nem megy elsőre.A legújabb tudománya a kapaszkodva állás.

Ma mindent pozitívnak látok a jövőre nézve.Azt mondták az orvosok,hogy se járni,se beszélni nem fog.Ahhoz képest egész nap gőgicsél és állni próbál.Ez reményt ad,hogy egyszer talán mégis tudja majd ezeket.Én lennék a világ legboldogabb embere.

Annyira aranyosak az emberek:gyűlik szépen a kupak is,az egy-két forintos is.Nagyon szeretném,ha sikerülne kijutnunk még az idén az őssejt-beültetésre.Ilyen kicsi korban még sokat javíthat az állapotán ez a kezelés.

Úgy örülök annak,mikor kisgyerekeket látok menni,kiflit majszolni,ülni a babakocsiban,igaz egy kicsit el is szomorodok,hogy Eszter még nem képes rá,de nagyon bízom benne,hogy egyszer az lesz.Hétfőn megyünk a korai fejlesztőbe,kiváncsian várom,hogy mi fog ott történni,mutatnak-e valamilyen gyakorlatot itthonra.Vettünk egy nagy labdát a lánykának és nagyon élvezi,hogy forgatom ide-oda.Sokat foglalkozom vele,de látszik,hogy nem hiába...

Úgy fel vagyok dobva ma,szinte már el is felejtettem a tegnapi rossz dolgokat.Nem is írtam tegnap,mert sok negatív dolog ért és nem akartam,hogy rányomja bélyegét a Naplóra.A mai nap kárpótolt érte.Mára ennyi.