"Elérni az emberekhez és segíteni rajtuk nagyobb elégedettséggel tölt el, mint bármi, amit valaha is csináltam!"

2008.február 19.

A legnehezebben a társaság hiányát viselem.Mindig izgő-mozgó voltam és ez a bezártság már kezd nyomasztani.Állítólag létezik Gyes-betegség lehet,hogy én is abban szenvedek?!Még szerencse,hogy van az Internet,így nem gyöpösödik be annyira az ember és ha virtuálisan is,de építhet kapcsolatokat.Nekem is van kedvenc fórumom,átsegít a nehéz napokon(és most nem azokra a napokra gondoltam),hogy más anyukákkal is "beszélgethetek".Sajnos az én esetemben nem működik a játszótéren történő ismerkedés,legfőképpen mert éjjel nem igazán tartózkodnak ott anyukák,én meg napközben nem érek rá,mert vagy itthon tornáztatom és foglalkoztatom a kisasszonyt vagy éppen úton vagyunk.Így marad a net.

Eszter ma már nem annyira nyűgös,mint tegnap.Az a legrosszabb,hogy mindkét fronthatásra érzékeny,így nem örülünk ennek a változékony időjárásnak.Abban reménykedem,hogy egyik frontérzékenysége majd idővel elmúlik,nálam is pár év alatt megszűnt a műtétem utáni érzékenység.Neki pedig ugye pont a kis fején van,hát nem csoda,ha nyűglődik.

Végre felszedett magára egy kicsit,olyan édes kis gömböcke lett.Félreértés ne essék,nem kövér,még csak 7 kg,de nagyon sokat fogyott januárban és most jó látni,hogy megint van kis pufi arca,nem olyan beesett.

Bevásárlókörútamon sikerült feldobódnom,olyan jól esett az emberek segítőkészsége.Többen is gyűjtik nekünk a kupakokat és különböző üzletekben otthagyják,mert nem tudják a címünket és a boltokban pedig összegyűjtöm,úgyhogy tényleg málhás szamárként festhetek időnként.Szerencsére súlyra nem nehéz,csak terebélyes csomagocskák.

Jó érzés,hogy bár a média azt sugallja nem segítőkészek már az emberek,nem lehet általánosítani és igenis vannak kedves emberek.Nekem már egy mosoly vagy egy jó szó is bearanyozza a napomat és szinte minden napra jut valami.