"Elérni az emberekhez és segíteni rajtuk nagyobb elégedettséggel tölt el, mint bármi, amit valaha is csináltam!"

Szeretném,ha elolvasná sok ember az alábbi linken elérhető oldalt ,hogy egy kicsit a másik oldal szemüvegén át is láthasson,és talán elindít valamit az emberkben:        (akinek nincs sok ideje,elég ha csak az esetleírásokat elolvassa,az is sokat mondó)

www.jogvedok.hu/www/files/5aaf76fc5e89ef6596cbec034201a6c2.pdf   

Eszter hivatalosan halmozottan sérült kisgyermek.Nem képes beszélni,önállóan ülni,járni,enni,játszani.Teljes ellátásra,figyelemre szorl a nap 24 órájában(na jó,talán éjjel nem annyira,mert hál' Istennek jól alszik).Egyre nehezebb mozgatni,cipelni,tornáztatni ,bizony megérzi a derekam rendesen,de nagyon kell vigyáznom magamra,mert csak rám számíthat,ha velem történne valami vagy lebetegednék,akkor bele sem akarok gondolni,hogy mi lenne vele.Soha nem szeretném valamilyen intézménybe adni,mert a sok ál-vagy valós hírtől,amit ilyen helyekről hallottam nem lenne egy perc nyugtom sem.Állandóan az járna a fejemben,hogy vajon jól van-e,jól bánnak -e vele,eszik-e rendesen? stb...Mint egy olyan szülőnek,aki mondjuk táborba küldte a gyerekét,csak az nem tart évekig.

Még soha nem voltam egy napot távol tőle,pedig már elmúlt három éves. Eljátszottam a gondolattal,hogy mi lenne,ha ő is a Pető-oviba járna:hétfőtől péntekig nem láthatnám ,csak hétvégén lenne itthon.Ki viselné rosszabbul-ő vagy én-???Valószínűleg én,mert őt lekötné a sok kisgyerek ,az új dolgok tanulása,a sok fejlesztés,de nekem nagyon hiányozna és hiába lenne végre szabadidőm,biztosan állandóan körülötte járna minden gondolatom.Az is lehet,hogy megharagudna rám,amiért otthagynám egy idegen helyen egyedül ,de vajon meddig tartana ez a harag?,hiszen a többi óvodás is ugyanezt élheti át nem?!Persze a legfontosabb ő,és ha az ő fejlődéséhez ez kellene,akkor biztos belemennék,legfeljebb az elején szenvednék,mint egy kutya,de úgyis látnám rajta,hogy jó-e neki vagy sem ez a helyzet.Jó lenne olyan szülőkkel beszélgetni,akiknek odajár a csemetéjük,hogy ők mit tapasztaltak.

Múlt héten felhívott a hölgy,aki tolmácsolt Kijevben,azt mondta,hogy a professzor kíváncsi lenne Eszterre,jó lenne,ha kimennénk hozzá.Hát,mi ki is mennénk,ha úgy állnánk anyagilag,de azért Kijev kicsit messze van:-(

Más.Eszter egyre több féle ételt megeszik(néha csak kóstolgat),viszont amóta nem állandóan pépet eszik ,fogyott. Pedig most még eegyel többször is eszik,úgyhogy nem értem.De én azért örülök neki,hogy már nagyobb a választék.:-)))