"Elérni az emberekhez és segíteni rajtuk nagyobb elégedettséggel tölt el, mint bármi, amit valaha is csináltam!"

Már bő egy év eltelt azóta,hogy kint voltunk Kijevben egy őssejt-beültetésen. Eszter lassan,de biztosan fejlődik: hol figyelmében,hol mozgásában veszünk észre javulást. A legnehezebb dolog várni,miközben egy felgyorsult világban élünk és mindenki rohan,mi csigatempóra vagyunk kényszerítve. Sürgetném én is Eszter fejlődését,de ez nem ilyen egyszerű,hogy akarom és kész. Ha valamit megtanultam ebben a helyzetben,az hogy a kitartás ,még ha lassan is,de  meghozza a gyümölcsét és a végeredmény a lényeg.  Nagyon sokan kérdezik,hogy mikor megyünk újra őssejtre?! A válaszom : Nem is biztos,hogy megyünk,mivel első alkalommal is csak azért jutottunk ki,mert az ország összefogott a Danubius rádiónak köszönhetően. Ha akkor nem gyűjtik össze nekünk a hallgatók öt nap alatt ! ,akkor még mindig várhatnánk rá,hogy kijutunk-e valaha. A kupakgyűjtést is azért hagytuk abba,mert nagyon keveset adtak már érte,és nekünk messzire kellett vinnünk,így az útiköltséget levonva nem sok maradt. :-( Ez a kupakgyűjtés azoknak éri meg,akiknek a közelében van olyan műanyagfeldolgozó,aki átveszi a kupakokat vagy olyan fuvarozó (ismerős vagy ismeretlen),aki felvállalja egy-egy kanyar elszállítását. Sokan kérdezik,hogy most mit csináljanak a kupakokkal...személyesen is ismerek olyan családokat ,akik még gyűjtik a kupakokat ( a fent említett okok miatt még megéri nekik) ,és biztos vagyok benne,hogy akad bőven olyan család,aki gyűjti már egy ideje vagy netán most kezdi el,hozzájuk is el lehet juttatni. Hálásan köszönöm a lelkes és kitaró kupakgyűjtést mindenkinek! Különösen azoknak az óvodás és iskolás gyerekeknek,akik még a családjukat is figyelmeztették rá,hogy nehogy eldobják a kukába a kupakokat , a szombathelyi és az esztergomi lakótelepi kis közösségnek ,akik bár személyesen nem látták Esztert sosem szorgalmasan gyűjtötték azokat a nagy mennyiségeket össze. Csak az esztergomi lakótelepen annyi kupakot gyűjtöttek össze ugyanannyi idő alatt,mint Balatonfüreden és környékén,hogy mikor aludtak?! ;-) Köszönöm az emberek imáit is ,amit Eszter gyógyulásáért rebegnek idegen ajkak,akik még nem simogatták meg őt sosem,nem látták és hallották édes babakacagását,de együttéreznek velünk. Most még az otthonukat elvesztő árvízkárosultakért is duplán kell imádkozni és ahol lehet segíteni nekik. Sok család nem áll úgy anyagilag,hogy pénzzel támogassa ezeket az embereket (halkan jegyzem csak meg,hogy bizonyos alapítványokon keresztül el sem jut a célhoz az összeg),de nekik nagyon nagy segítség egy -egy még jól használható bútor( szekrény,asztal,gáztűzhely.stb) ,ruhanemű (felnőtt és gyermek egyaránt) ,tartós élelmiszerek. Adjunk hálát,hogy nekünk még van fedél a fejünk felett és a megszokott kis tárgyaink vesznek körül minket . Ne várjunk arra,hogy majd az állam szárnyai alá veszi őket,hiszen az államkassza sincs tele. Én is küldtem úgyanúgy sms-t,ahogy egy éve valaki Eszternek küldött,és nagyon örültem,hogy ha csak ennyivel is ,de segíthetek. Ahogy nálunk összejött a szükséges összeg,bízom benne,hogy lesz elég pénz ,hogy őket is új otthon várhassa...

Most mennem kell,később még jelentkezek.