"Elérni az emberekhez és segíteni rajtuk nagyobb elégedettséggel tölt el, mint bármi, amit valaha is csináltam!"

A nyilvánosság bevonásával nagyon kell vigyázni.Sajnos olykor nem elég vigyázni,hiszen akaratunkon kívül is belemerülhetünk,és nem feltétlenül hoz jót az életünkbe.
Eszter honlapja több,mint egy éve jött létre,és ezzel nyilvánossá vált az élete.Időnként meg-megnézték az oldalt,de kevesen voltak,akik beírtak a vendégkönyvbe,esetleg beregisztráltak,és még kevesebben,akik felhívtak volna,hogy többet tudjanak meg róla vagy csak érdeklődjenek a hogylétéről.Mikor a rádióban gyűjtést szerveztek neki,hirtelen többen érdeklődtek felőle és örültem,hogy igazán kíváncsiak rá.Sokan segíteni szerettek volna valamilyen formában,mások egyszerűen csak jókívánságukat fejezték ki,jobbulást kívántak,akkor úgy éreztem,hogy hiba volt kivonni magunkat a média által nyújtott lehetőség alól.Azóta sok dolog történt,ami rávilágított arra,hogy miért is húzódoztunk attól,hogy az újsághoz,a tévéhez vagy a rádióhoz forduljunk segítségért.A médiában kemény harc folyik az olvasó-,a néző-és a hallgatószám növeléséért.Mint minden harcnak,ennek is ára van,amit olykor ártatlan emberek fizetnek meg.Hogyan?Most csak a mi példánkat tudom felhozni.Amint a rádióban elhangzott a segítségkérésem pár perc múlva már telefonált is az első újságíró,hogy cikket szeretne lehozni az Eszterről és a gyűjtésről.Másnap a cikk meg is jelent,elég korrektul,bár lett volna mit pontosítani rajta.Ettől kezdve egyre több és több újságíró jelentkezett,de nem szerettünk volna Eszterből „cirkuszi majmot” csinálni.Persze mindenki a segítség szó mögé bújt és hangsúlyozták,hogy ez Eszter és a mi érdekünk,hogy nagyobb nyilvánosságot kapjon,hátha több ember segíthet így nekünk.Végül a Meglepetés egyik munkatársa felkeresett minket az otthonunkban,még a fejlesztő foglalkozásra is elkísért minket és készített néhány fotót,valamint bőszen jegyzetelt,miközben kérdezgetett minket.Úgy egyeztünk meg,hogy küld pár fotót Eszterről,mert nagyon jól sikerültek és mi örültünk,hogy lesz egy-két igazán jó képünk róla.Megbeszéltük,hogy jelez nekünk,mielőtt lejön a cikk.Egyik sem történt meg.Megdöbbenve olvastam el a cikket(az egyik vendégkönybe beírótól tudtam meg,hogy megjelent a cikk) és nem akartam hinni a szememnek,hogy ennyi, a valóságnak nem megfelelő állítás szerepel benne,arról nem beszélve,hogy ha tényleg segítő szándékkal akart lenni,miért nem szerepel egyetlen elérhetőségünk(honlap címe,vagy telefonszám,vagy számlaszám)sem és miért zalaegerszegi kislányként szerepel Eszter,ha Balatonfüreden élünk és még itt is járt személyesen?!Nem tudom mindenkinek és mindenhol a cikkben leírtakat cáfolni és helyesbíteni,de remélem néhányan ezt is elolvassák és több fogalmuk lesz az igazságról.Azt hiszem ez volt az a pont,amikor bezárjuk a média előtt az ajtót,mert ez a fajta negatív „segítségnyújtás” végképp nem hiányzik az életünkből.
Mégegyszer megköszönöm,mindazoknak a segítségét,akik hozzájárultak ahhoz,hogy Eszter is kijuthasson az őssejt-kezelésre!!!Aki szeretné nyomonkövetni Eszter sorsát,felhívhat telefonon,vagy megkereshet e-mail-ben és itt a honlapon is nyomonkövetheti.Sem újságban,sem tévében nem kívánunk szerepelni!Élni szeretnénk az eddigi életünket.Most értem meg a „sztárok” életét,hogy mennyi hazugság veszi őket körül,amit a média talál ki és gerjeszt.Nem lehet könnyű elviselni.
Megjegyzem a sok kedves újságíró közül egyetlen egy kezdte azzal a mondatot,hogy van  a kis Eszter,a többiek el is felejtették megkérdezni ezt,mert nekik ez nem lényeges,csak hogy meglovagoljanak egy hirtelen felkapott témát(ami ebben az esetben egy beteg kislány volt).
Más.Sokan szeretnék felajánlani adójuk 1 %-át,köszönjük szépen,hogy ránk gondolnak,de sajnos nincs alapítványunk és nem is állunk kapcsolatban eggyel sem,így nem tudunk élni a lehetőséggel.Aki hasonló cipőben járó családnak szeretne segíteni megteheti,ha a Sorstársak menüpont alatt található családoknak segít:Levikének vagy Bálintkának.Köszönöm az ő nevükben is!