"Elérni az emberekhez és segíteni rajtuk nagyobb elégedettséggel tölt el, mint bármi, amit valaha is csináltam!"

Sikerült kipechelni ezt a pár hónapot és hétfőtől végre elindul egy kivizsgálási folyamat, hogy mégis mi okozta ezeket a rohamokat. Tavaly elég gyakran jelentkeztek a rohamok és egyre durvábbak lettek. Decemberben újra kórház lett a vége és csak azért imádkoztam, hogy február közepéig már ne legyen több, mert akkor megyünk az éves rehabunkra és ott kivizsgálják Eszteremet, hogy miféle rohamok is ezek és kell-e gyógyszer vagy egyáltalán kezelhető -e gyógyszerrel. Nagyon hosszúnak tűnt ez a két hónap, minden nap megfordult a fejemben, hogy ma talán rohama lesz... Szerencsére nem lett és ezt a hétvégét már ki kell bírnunk fejenállva is, aztán jó kezekben leszünk.  Nem először megyünk, de minden egyes alkalommal izgulok előtte, most leginkább az útviszonyok miatt aggódom, hogy ne legyenek hóátfúvások, járhatatlan utak.  A biztonság kedvéért pár Diazepammal felszerelkezve indulunk útnak, ha mégis szükség lenne rá odamenet vagy visszajövet.  

Esztert megviseli a fogváltás, az étvágya a szokottnál is rosszabb most, de úgy néz ki hamarosan áttör az a fog és lesz egy kis nyugalma. Múlt éjjel például 3,5 órát aludt, aztán reggelre elfáradt és szinte az egész délelőttöt átaludta,hagytam, hadd pihenje ki magát,  Napközben kedvetlenebb volt és a torna sem igazán ment, de estére felélénkült és lenyomta egyben a tornát is egy kis játékkal egybekötve.  ;-)  Az új spéci széket imádja és szépen elüldögélne benne órákat is, amit persze nem lehet, mert a gerincének viszont nem tenne jót, így kiegyeztünk a naponta többszöri kisebbb időtartamokban. Egyre színesebb jelzésrendszere van, beszéd nélkül is sok mindent ki tud már fejezni, ezért a rehab után még komolyabban belevetjük magunkat az alternatív kommunikációba. Szeretném, ha mások is megértenék őt és ki tudná fejezni akár idegeneknek is, hogy mit szeretne. Ha csak én tudom, hogy melyik jelzése mit jelent, az kevés. Sosem lehet tudni mit hoz a jövő, nem akarom, hogy ennyire csak tőlem függjön, tudjon másokkal is megfelelően kommunikálni. Nem kell említenem, hogy ezek az alternatív kommunikációs eszközök is milyen drágák, ugye?! Ezért itthon gyártok neki hasonlókat, mint a készen megvehetők. Szerencsére sok ötletet találok a neten is, elsősorban külföldi oldalakon, de örömmel látom, hogy egyre több hazai oldalon is belefutok ilyenbe.  

Nemsokára születésnapja lesz az én kis drágámnak, hihetetlen , hogy már 8 év eltelt, másik oldalról viszont még csak 8 évnél járunk és a nehézségek egyre halmozódnak.  Hallgatom a sorstársak történeteit és egyre csak egy sötét jövő képe rajzolódik ki. Mindenki reménykedett, hogy idővel könnyebb lesz, jobb lesz, de tizen-huszon-harminc év távlatából már reményük sincs. Mit kellene tenni? Mivel tudnánk elkerülni ezt a sanyarú jövőt? Jár az agyam, talán még változtathatunk rajta, most úgy érzem, igen. Mikor a fenti címet adom újra egy bejegyzésnek, akkor kifejtem azt is, hogyan sikerült változtatni.  Addig pedig lázasan dolgozok a jövő alakításán és bízom a legjobbakban! :-) 

Mindenkinek csodaszép hétvégét kívánok!  Jövő hónapban jelentkezem és beszámolok a rehabról és a vizsgálatok eredményéről is.